Sűrűn szőtt, szürke köd
lengedez a hold előtt.

Sarlóján fennakad,
reggel letépi a nap.

Megfogja, letépi,
tisztás füvére veti.

Tisztáson nyáj legel –
bárányok közt vegyül el.

Elvegyül, gomolyog,
neki is szól a kolomp.

Kergeti a puli,
a karámba tereli;

nem tudja a kölyök,
melyik gomolyag a köd.

Nem tudja a szamár,
melyik gomolyag a nyáj.

A juhász tudja csak,
habos tejet melyik ad.