Amiért itt-ott megcseppen az eresz, s könnyezésbe fognak a jég­csapok, ne higgyétek, hogy itt van a tavasz. Kukucsi azt hitte. Feléb­redt téli álmából, kijelentette, hogy itt a tavasz, és ő éhes. Kiszimatolt, és látta, hogy olvadozik a hó. Örömében ki is szaladt a házból, azt mondta, napozik egyet, amíg Tipetupa, kedves feleségem megteríti az asztalt. És napozott. Most köhög és prüszköl, még ál­mában is nyögdös. Ezért mondom, legyetek okosabbak, mint Kuku­csi, vigyázzatok magatokra.

Azt még nem is mondtam, mek­kora ijedelmen mentünk volt ke­resztül az ősszel. Megérkezett a Gonosz Ostoba, vagyis a lódarázs, és felszólított, költözzem ki az Óriásnagy Bükkfa odújából, mivelhogy az neki éppen megfelel, népes családjával. Tisztelettel közöltem vele, hogy kiköltözésről nem lehet szó, mivel ez a mi laká­sunk, a Tipetupáé és az enyém, és időnkint Kukucsi is nálunk vendé­geskedik. Erre a Gonosz Ostoba nekünk rontott. Gyorsan befordultunk az Óriásnagy Bükkfa odú­jába és becsuktuk az ajtót, de oda is utánunk akart jönni. Szeren­csére éppen arra repült a három iker, aki mézet szokott hozni nekünk, három szorgalmas mé­hecske: Zimi, Zumi és Csergeberge. Ők aztán jól megszurkálták a Gonosz Ostobát, aki azt se tudta, hogyan meneküljön. Nemcsak azért kergették el a lóda­rázst, mert szeretnek bennünket, hanem azért is, mert a lódarazsak nemzetsége nemkívánatos szomszédság lenne nekik, mivelhogy egyfolytában dézsmálnák a mézüket. Hát így volt a Gonosz Osto­bával. Kíváncsi vagyok, tavasszal visszajön-e.

Egyébként igen sok kedves leve­let, újesztendei jókívánságot kap­tam tőletek. Mindenkinek vála­szoltam, ahogyan az illendőség megkívánja az ilyet. Különösképpen azoknak az üzeneteknek övendeztem kedves feleségemmel, Tipetupával és jó barátommal, Kukucsival együtt – aki főképpen téli álmát aludta, de étkezésre felébredt –, nos, azoknak a híreknek örvendtem, amelyeket kedves barátaimtól, a madaraktól kaptam csicsergő üzenet formájában. Ezek szerint közületek sokan, nagyon sokan vendégelték meg a kismadarakat a téli hidegekben. Hát ezt én is megköszönöm nektek – az ő nevükben. Meglátjátok, a hála nem marad el: tavasszal beállnak hozzátok gyümölcsfát tisztítani.

Melyhez hasonló jókat,