30 ÉVES A SZIVÁRVÁNY
SZIVÁRVÁNY, 1983. január, 15. oldal
 
Úgy örülök, madarat lehetne fogatni velem! Biza. Kukucsi most irigyelne, de inkább alszik, és amikor felébred, eszik. Tipetupa pedig tapsol örömében. Annak örül, aminek én, hogy olyan sok kedves jó barátom van, akik írtak nekem, és arra kértek, ne hagyjam abba a levelezést, és ne menjek nyugdíjba – az erdőbe.
Olyanok is vannak, akik madáretetőt készítettek – szüleik, nagyobb testvéreik segítségével, és várják az én kis éhes barátaimat. Íme a nevek, címek: Farkas Wellmann Endre II. osztályos Kányádon, az Egészségügyi Rendelő kertjében terített asztalt nekik. Az igazi lakodalom azonban Felsőrákoson várja a kismadarakat. Az alábbi kiscsoportos óvodások gondoskodnak a madárkákról télvíz idején, vagyis éppen most: Pál György és Pál Imre, Malom utca 329.; Pál B. János Fő út 291.; Székely Irma, Fő út 101.; Süketes Sándor, Fő út 295.; Nóda László, Fő út 298.; Ferenc Zsolt, Fő út 284.
Kedves, szép levelet kaptam Nagy Erikától (Marosvásárhely), aki öccse és kishúga nevében is köszöntött; Kiss Balázs I. osztályos saját kezűleg írt nekem levelet Nagyváradról. A székelykeresztúri 3. sz. Óvodába járó barátaim közül Pitó Endre íratott szép levelet. Dobos Zoltán II. osztályos barátom Váradról írt. Bogártelki barátaim megint kitettek magukért.
Ne féljetek, veletek maradok! Ezt üzenem kiváltképpen Nagy Erzsébetnek, Nagy Mónikának, Böndi Istvánnak és Felvinczi Ildikónak. Ugyanezt Ákszin Erikának és Szigeti Ibolyának is Torjára. Szeretettel köszöntöm kedves leveléért Antal Vilma Júliát is Vámosgálfalváról. Itt vagyok, itt maradok, és írok nektek, mert kedvesek vagytok, és szerettek engem. Ezt üzenem Disznajóra is.
Fáj a szívem, ha nem penderülhetek egyből Marosvásárhelyre, a 9. sz. Napközi nagycsoportos sólymai közé, mert nagyon hívnak. Mondtam is Tipetupának és Kukucsinak, én biza, lesz ami lesz, feltarisznyálok, és elindulok, meg se állok, amíg el nem jutok marosvásárhelyi barátaimhoz. Tipetupa tapsolt örömében, azt mondta, vigyem őt is – erre mit gondoltok, mi történt? Az, hogy a nagy örömre felébredt Kukucsi. Azt hittem, ő is akar jönni, de csak ennyit mondott: „Elment az eszed, Csipike!” És én ekkor elkezdtem gondolkodni. Mit mondjak, rájöttem, van valami igaza az ebadtának, mert ha az eszem nem is ment el, mégsem utazhatom. Ha útra kelnék, valami huncut felnőtt vagy haszontalan gyermek zsebre tenne, amilyen pici vagyok, akár el is taposhatna, aztán nézhetném magamat laposan! Biztos erre gondolt Kukucsi, és én megsimogattam azt a jó puha bundáját, mert mégiscsak van neki esze. Kár, hogy ritkán használja, igaz? Azért mondom, kedves vásárhelyi barátaim és kedves mindnyájan, akik hívtok, inkább írásban találkozzunk, vigadozzunk.

Melyhez hasonló jókat,
CSIPIKE
RUSZ LÍVIA rajza
www.napsugar.ro

50 éves a Napsugár

30 éves a Szivárvány

© Napsugár Kiadó, Kolozsvár, 2010–2021