Kányádi Sándor
Nyárutó

Langyos a Küküllő;
vize, mint a vászon,
egy nagy szövőszéken
fordul át a gáton.

Lenn, a gát alatt, az
ezüst zubogóban
fürdik az arany nap,
most van lenyugvóban.

S még lennebb növekvő
árnyukkal a fűzfák
a lassuló folyót
át- meg átalússzák.

Ott egy kislegény is
prüszkölő lovával –
úsztat a Küküllőn
ő is át meg átal.

Maradna még a nap,
de nőnek az árnyak;
kár, hogy nemsokára
vége lesz a nyárnak.