30 ÉVES A SZIVÁRVÁNY
SZIVÁRVÁNY, 1982. szeptember, 15. oldal
 
Egy kicsit búsulok. Az én helyemben ti is búsulnátok. Nincs rosszabb érzés, mint mikor az embert, még ha olyan apró is, amilyen én vagyok – elhagyják a barátai.
A Főszerkesztő Bácsi azt mondta nekem, hogy kedves Csipike, azt hiszem, leépítlek, mert csökkent az előfizetőink száma – úgy látszik, nincs szükség reád.
Gondoltam, veszem a kalapomat. Engem az erdőben szeretnek, ott szükség van rám, megyek oda vissza, és segítek Tipetupának epret befőzni télire. De meggondoltam magam. Ugyanis három levelet kaptam. A harmadikos Nagy Erzsike Bogártelkéről, évzáró ünnepélyükről számolt be. Mégsem lehetek egészen fölösleges, ha egy nagy kislány, egy harmadikos pionír ír nekem!
A másik két levelet Martonfalváról kaptam, Kocsis Zenkő és Kocsis Zoltánka írtak, azaz diktáltak édesanyjuknak a levelet. Azért diktálták, mert Zenkő még csak ősszel, azaz ebben a hónapban lesz első osztályos, Zoltánka pedig még óvodás. Zenkő levelében az a legszebb, amikor leírja – íratja –, hogyan búcsúztak az óvodától, szeretett óvó nénijüktől. És a levele végén azt is feltüntette, hogy Martonfalván minden sólyom előfizetett „A Haza Sólymai”-ra. Mutattam is a Főszerkesztő Bácsinak, aki csak ennyit mondott: – Jól van, Csipike. – Hát ez jólesett.
Kocsis Zoltánka nagyon érdekes hírt közölt velem a levelében, amelyet mindjárt tovább is adok nektek. Képzeljétek el: a martonfalvi hatodikos pionírok magukkal vittek a sátortáborukba négy sólymot, négy óvodást is! A Bálványoson táboroztak, ahol gyógynövényt gyűjtöttek, ismerkedtek megyéjük, Kovászna megye tájaival – és egymással is. Mert ott, a közösségben derül ki, hogy ki hogyan állja meg a helyét. És a sólymok nagyon jól érezték magukat, tetszett nekik a tábori élet – ízlett a finom „pityókatokány” –, mert a székelyek pityókának mondják a burgonyát vagy a krumplit, amit a kalotaszegiek bojókának becéznek. Hívnak, jövő nyáron menjek én is velük. Még gondolkodom rajta, hiszen magam is erdei fiú vagyok, szeretem a természetet, de akkor magammal viszem Tipetupát is. Kukucsit vigyem?
Na látjátok, ezért nem vettem (még) a kalapomat. És nem is veszem, ha látom, hogy mindenütt úgy szeretnek engem a sólymok, mit Martonfalván. Éppen ezért várom a leveleiteket. És várom a híradásokat arról, hogy madáretetőt készítettetek az én kedves, hűséges énekes barátaimnak, akik nem utaznak el télen melegebb tájakra, nyáron pedig szorgalmasan irtják a gyümölcsfák kártevőit. Na, mit szóltok: menjek vagy maradjak?

Melyhez hasonló jókat,
CSIPIKE
RUSZ LÍVIA rajza
www.napsugar.ro

50 éves a Napsugár

30 éves a Szivárvány

© Napsugár Kiadó, Kolozsvár, 2010–2021