Ha azt mondanám, hogy nagyon elégedett vagyok veletek, akkor máris pihenhetnétek a babéraitokon – és Ti elhinnétek magatokat. Így csak annyit mondok, hogy elégedett vagyok veletek, de iparkodjatok tovább.

Először is azért vagyok elégedett veletek, mert még mindig elcsipog hozzám egy-egy madárka, hogy megköszönje a téli gondoskodást. Legutóbb Medgyesről kaptam hírt, az ottani madarak az 1-es számú óvodába járó barátaimnak hálálkodtak, míg a kibédiek Ráduly Zoltán barátomnak. Elégedett vagyok azért is, mert „a hangok világa” című írásra sok ügyes rajz érkezett tőletek. Ezek közül a legügyesebben Kocsis Zenkő dolgozott (Martonfalva, Kovászna megye), valamint Józsa Zsuzsika (Petrozsény), akinek a húgocskája, a 3 éves Vilma-Mária is küldött nekem szép rajzokat. Szépen kitett magáért a farcádi (Hargita megye) 5-ös számú óvoda is: egyetlen rajzlapra többen is rajzoltak, mégpedig: Dobai Ibolya, Bálint Sándor, Sándor Csilla, Gergely Lajos, Lőrincz Ildikó, Kádár Kati, Elek Julika, Ilyés Laci, Elek Éva és Sándor Jóska. Négy kedves levelet is kaptam a torockói elsősöktől, Botár Imrétől, Botár Radutól, Móricz Andristól és Sebestyén Tamástól. Még ezeken kívül is sok levelet kaptam, mindenikre válaszoltam is, ahogy illik, mert ilyen a természetem. Nem mint Kukucsi, aki nem akar levelezni, pedig mondtam neki, hogy ha valami adódik (betegség vagy ilyen), akkor őreá hárul a levelezés nehéz, de szépséges feladata. Hát azért.

Melyhez hasonló jókat,