Na jól van, ne ijedjetek meg, nem hagyom abba a levelezést. Kukucsi már rég abbahagyta volna, de nekem más a természetem. Igenis örvendek annak, hogy sok szép levelet kaptam októberben. Első helyen az én régi barátomat, Gergely Hubát kell megemlítenem, aki nemcsak kedves levelet írt, de a lelkemre kötötte, értesítsem az énekes madarakat, hogy télire megint szívesen várja őket kosztra-szállásra. Tehát, kedves szárnyas barátaim – irány Balavásár, Fő út 302-es szám. Leghűségesebb levelezőm, Nagy Mónika Bogártelkéről számolt be az iskolakezdésről és az almaszüretről. Kedves fényképet is kaptam. A szilágycsehi 2-es számú Óvoda sólyomavatásáról küldtek nekem fényképet. Köszi! Szodorai Árpád nagyváradi barátomat szintehogy irigylem. Van neki íróasztala! Abbiza. Nekem is van, de ez csak olyan szerkesztőségi, és őszintén szólva egy kicsit nagyocska, létrával kell felmásznom reá. Maros megyéből, Héderfájáról Szőcs Eszti, Peti Erzsi és Bordi Ildikó írt nekem szép beszámolót a sólyomavatásról: ők ugyanis már pionírok, akik patronálják a sólymokat, és azt is írták, hogy Héderfáján szeretnek engem. Én is nagyon szeretem héderfái barátaimat. És nemcsak őket. Minden kis barátomat, aki szívesen olvassa a lapot. Közöttük nem utolsó sorban a kerek 5 esztendős Tókos Palikát is, aki Baróton lakik, napközis, és levelet diktál számomra az édesanyjának. Palika, mondd meg a társaidnak, hogy én is szeretettel gondolok rájuk – üzeneteiket átadtam Margit néninek és az író bácsiknak. Megígérték, hogy igyekezni fognak.

Hanem ez a Kukucsi! Minap mondom neki, hogy kevesen jelentkeztek, akik madáretetőt készítenének télire kis barátaim, a madarak részére. Mire az ebadta: „Úgy kell nekik! Télen jobban tennék a madarak – mondja ő –, ha inkább aludnának, ne egyenek annyit”.

Erre én azt mondtam neki: „Szégyelld magad!”

De utána elgondolkoztam. Vajon ti is nem úgy gondolkoztok-e, mint Kukucsi? Mert ha igen, búsulok. De ha nem – írjátok vagy üzenjétek meg nekem.

Melyhez hasonló jókat,