Igazán nem vagyok pletykás, de ezt a Kukucsit nem lehet szó nélkül hagyni. Márciusban ugyanis többen küldtetek nekem lepréselt hóvirágot és kökörcsint. Én ennek nagyon örvendeztem, Tipetupa is, és eltettük emlékbe. Meglátja Kukucsi a sok szép préselt virágot. Tapsol örömében. Na – gondolom – mégis szorult valami becsület ebbe az én legjobb barátomba, mert szereti a szépet. És ekkor megszólalt Kukucsi – bár ne tette volna. Azt mondja, ha nekiadom ezeket a száraz burjánokat (így mondta), nem bánom meg. Kioktattam, hogy azok nem burjánok, hanem igenis virágok, mire ő azt mondta, hogy neki mindegy, mert ő teát akar főzni belőlük. Erre megkértem Kukucsit, hagyja el a termet. Na, mit szóltok hozzá?

Az egyik szerkesztő bácsival (most nem mondom meg a nevét) voltam Disznajón, de úgy, hogy az én óvodás barátaim nem vették észre. Nagyon szép műsort mutattak be nekünk, én is tapsoltam, de attól félek, a szerkesztő bácsi zsebéből nem hallszott ki.

Melyhez hasonló jókat,