Nagyon büszke vagyok. Elsősorban az én tamásfalvi (Kovászna megye) barátaimra, az I. osztályos sólymokra. Akár hiszitek, akár nem, a III. osztályos pionírokkal együtt 280 darab üveget és üvegkannát gyűjtöttek és adtak át. És nagyon is elsősorban vagyok büszke a medgyesi 1-es számú óvoda magyar csoportjára is. Diplomát és első díjat nyert a „Megéneklünk, Románia” fesztivál megyei szakaszán. Négyen közülük, úgymint Balázs Andrea, Láng Attila, Pelger Mihály és Szőke Zoltán le is rajzolták a gyönyörű fesztivált. Táncosokkal meg mindenféle széppel. De a lapban nem közölhetők a rajzok, mert ceruzával készültek és mert aprók a táncosok rajtuk. Nahát. Én azért kitettem a falra, és Kukucsi is megcsodálta. Azt mondta, ha ő ilyeneket tudna rajzolni, nem engedné, hogy visszategezzem. Szerencsémre nem tud, így hát nyugodtan tegezhetem. És tegezlek benneteket is, azokat is, akiket megdicsértem. Mert különben elhiszitek magatokat, és én azt nem szeretem. És Tipetupa se szereti a gőgös gyereket. Nem is hagyná, hogy levelezzem veletek, ha azt hinné, hogy gőgösek vagytok, hogy fenn hordjátok az orrotokat. Én biza eléggé lenn hordom, mert kicsi vagyok, de az eszem nagy. És ez a fontos. Írjatok – és én válaszolok! Köszönöm a virágokat, amelyeket április folyamán küldtetek nekem, szépen lepréselve!

Melyhez hasonló jókat,