Mondhatom, sok szép levelet-rajzot kaptam Tőletek. Meg is köszöntem, ahogy illik, kinek-kinek levélben. Okos tanácsokat is kaptam a lövétei óvó néniktől. Ezeket mind továbbadtam a szerkesztő néniknek és bácsiknak. Megmondtam nekik, hogy ezeket nem én találtam ki, az óvó néniktől származnak Lövétéről, mert én nem vagyok olyan, mint Kukucsi. Ő biztosan azt mondta volna, hogy ez a sok okos tanács mind tőle származik. Hanem a madarak. Róluk ne feledkezzetek meg. A lövétei középcsoportos sólyom-barátaim sem feledkeztek meg, de nem írtak nekem más címet, mint az óvodáét, így arra kérem az én madár-barátaimat, repüljenek egyenest az óvodához, ott majd eligazítják őket. A bögözi madarak szálljanak bátran a 354-es házhoz: a madáretető a konyhaablakban lesz, és ha jóllaktak, köszönjék meg Lukács Ildikónak. Gergely Huba is madáretetővel várja őket Vámosgálfalván – Maros megye – a 89-es házszám alatt. Azok a Kovászna megyei madárkák se járnak rosszul, akik Barótra repülnek, mert ott Lázár Réka Erzsébet madáretetője várja őket az 1918. December 1. utca l-es tömbház 6-os lakrészének az erkélyére szerelt etetővel. Következő számunkra újabb címeket várok. Kukucsi kérdi, hogy vajon neki nem állítanának-e barátaink etetőt. Jaj – mondom – pákosztosa, hiszen éppen eleget kosztolsz itt. A múltkor két marék diót kaptam a szerkesztő bácsiktól. Miközben szépen megköszöntem – Kukucsi megette.

Melyhez hasonló jókat,