És most elmondom, hogy mit csináltam azalatt, amíg mindenki szabadságon volt.

Én is szabadságra mentem. Ki az erdőbe, az Óriásinagy Bükkfa odújába, amelyet Tipetupa kiszellőztetett, kitakarított, de úgy, hogy Réz Urat is kifényesítette. VIM-mel.

Én reggeltől estig dolgoztam, Tipetupa pedig reggeltől estig mondta, hogy mit csináljak, és úgy is tettem.

Volt egy kicsi összezördülés is. Megérkezett Szarvasbika, énekórára. Mint a tavaly, amikor megtanítottam neki azt, hogy „Szeressük egymást, gyerekek”. Erre Tipetupa a csípőjére tette a kezét, és reáparancsolt arra a rettentő Szarvasbikára, hogy szégyellje magát, nagy kajla, mert csak énekel, és közben verekszik, mars el innen.

És Szarvasbika elkullogott, és énekóra se volt.

És most megint itt vagyok a szerkesztőségben.

Írjátok meg (vagy diktáljátok le), de rajzolni is lehet, hogy miképpen telt a kellemes vakációtok, melyhez hasonló jókat,