Ezt a levelemet Telman Attilának írom Székelyudvarhelyre.
 

Kedves Attila!
 

Elfelejtettem mondani, de Te kitaláltad. Hiszen a sólymok nagy része – a haza Sólymaira gondolok, nem a sólyommadárra – még nem tud írni, hogyan írhatna nekem levelet? Te rajzoltál nekem. És a rajzok olyan szépek voltak, hogy a szerkesztő bácsi meg se várta az én levelemet, máris írt neked. Csakhogy a szerkesztő bácsi nem tud rajzról olvasni, ő csak a betűvel írt levélből tud, éppen ezért én olvastam el a rajzaidat, és mindenik egy szép mese volt, és a szerkesztő nénik-bácsik csodálkoztak. Egyedül Kukucsi nem csodálkozott, azt mondta, ilyen rajzokat ő is akkor rittyent, amikor akar. Aztán nem rittyentett. Mondtam is neki, Kukucsi, neked csak jár a szád, és mindenki kacagott.

Ti pedig írjatok nekem sok levelet. Rajzban is lehet.

Melyhez hasonló jókat,