Forgolódva nyög a Medve:
Foszladozik álmom leple.

Úgy elkoszlott, úgy szétmállott,
mint a tuskót-fogott háló.

Pedig de jó volt alatta,
porcikáim betakarta.

Orrom bögét, meg a bokám,
sosem dugtam ki a likán.

Langya, télen, málnát termelt;
álmos dongót, tücsköt hergelt.

Égi-szőttes volt korábban,
TÜNDÉRPENDELY hajdanában.