|
Napsugár, 1970. július, 17. oldal
|
Archívum
|
KÁNYÁDI SÁNDOR
Bivalyos vers
Részletek
Jámbor állat a bivaly,
s mi tagadás, lusta,
de ha kell, a hegyet is
helyéből elhúzza.
Olyan erős és olyan
nagyon igazságos,
nincs az a ló, amelyik
hívebb a gazdához.
Letérdel, de a terüt
cserben úgy sem hagyja;
én mondom ezt nektek, a
volt bivalyos gazda.
Minden állatunk közül
ő a legerősebb,
mégsem írtak róla még
soha bár egy verset.
.............................
|
 |
Feszt László rajzai
|
Tudnunk kell, hogy a bivaly
először hol bömbölt,
illetve hol rekegett,
és vajon mi végre?
S hol sütötte le a nap
ilyen feketére?
Bizony messziről került
a mi pocsolyánkba,
csoda-e, ha billegő
a bivaly járása?
De ne vesztegessük a
drága szót hiába,
keressük csak, merre van
Szumátra és Jáva.
Ott a forró trópuson,
az örökös nyárban,
ott lebzsel a bivalyős
a langy pocsolyában.
Nemcsak lebzsel, húzza is
az igát keményen,
lépeget a rizsvetés
tocsogó vizében.
....................
|
Hangja azért rekegő,
mert ritkán használja,
éppen ezért érthető,
ha be van rozsdálva.
S azért olyan billegő
a bivaly járása,
mert hajóval érkezett
őkelme e tájra.
És megszokta a hajón
a tengerész-járást,
és elhagyni lusta ő
minden egy szokását.
Így sejtem én, ez lehet
járásának titka,
bár ezt eddig senki még
róla le nem írta.
Én sem veszek mérget rá,
hogy így van, s nem másképp,
de megtudnám, hogyha én
Szumátrában járnék.
|
|
|
|
