Fácánszínű még a bokrok alja,
A föld nyirkos, zsendülő, hideg,
Sodorják a tavaly lehullt lombot
A hegyekről lezúgó vizek.

A szétrongyolt hólepedők közt már
Sárgás-zölden serked, hajt a gyep,
A fák törzsén nedvek futnak végig,
Nádas alján könnyű köd lebeg.

Egyszer csak a hűvös, néma lápon
Sustorogva szagos szél csap át.
Valahol a láperdők szívében
Kinyíltak az első ibolyák.