MAJTÉNYI ERIK


Hóban
madárnyom,
kettő-három,
tipegő,
topogó
ákombákom.

Két ága-boga
olyanforma,
mintha egy művész
rajzolta volna,
kék vonal fehér
rajzpapíron,
oly könnyű s olyan
kecses, finom.

Madárnyom:
reszkető,
csöpp vonalak,
kár, hogy a rajznak
vége szakad,
kár, hogy föl kellett
rebbennie,
kár, hogy el kellett
röppennie,
s kár, hogy nem hagyta
kék magasság
rajzlapján
két szárnya
hófehér rajzát.