|
Napsugár, 1965. február, 2. oldal
|
Archívum
|
Horváth István
Az ökörszem
Zúg a vihar, cudar idő.
Egres-bokor, ribizke-tő
silány szállás búvóhelynek.
Átszövik a hulló pelyhek.
Csak ő, csak ő – zúghatsz, idő! –
ő füttyöget. De lám, ki ő,
viharban ki így fütyörész,
az a bátor, az a merész?
Hallgat minden madár körül.
A viharnak ő sem örül.
De zúghat az bármily bőszen,
csak füttyentget az ökörszem,
Füttyent! a legkisebb madár.
Hallja minden – lesz itt még nyár.
S hogy az élet bármily telet
legyőz, s eljön a kikelet.
|
Rajz: F. Nagy Éva
|
|
|
|
