Nem való
hintaló,
nagy vagy már – szól nagyapó.
Meghallotta
a lovam,
dobbantott,
fújt komoran:
– Le is út, fel is út! –
Szomorúan elindult,
s tovatűnt a zöld hegyen.
Mi van most a szőnyegen?
Kisvasút.
Milyen az?
Sínje vas,
sínen mozdony
fut,
dohog,
és mögötte, egymást fogva
szaladnak a vagonok.
A kocsisor
karikázik,
állomástól
állomásig
eszterlánci-cérnát játszik.
Karikázik,
fut,
cikázik
kolozsvári állomásig.
Lassít, dohog, és megáll.
Bodros pipafüstje száll.
Így áll veszteg
kilenc percet.
Jönnek is az
utasok.
A poggyászuk
csudasok.
|
Mire várunk még vajon?
Csörget, cseng a telefon:
– Halló, halló,
Kolozsvár?
Nyílt a pálya, jöhet már,
indítsa a vonatot!
S hogy a főnök
jelt adott,
fut a vonat,
fut, robog.
A sok utas
hova megy,
hova szól a vonatjegy?
Száll, amerre szíve húz.
Jön a táskás kalauz,
s mert a rendre felügyel,
ha nincs jegyed –
lefülel.
Csupa döngés,
robogás,
elmarad száz
állomás.
Fut a vonat,
egyre fut,
elnyeli az alagút.
Erdő mélyén,
fák alatt
fütyörészve
áthalad.
Útján ezer szem vigyáz,
jelzőlámpa,
bakterház.
SURÁNY ERZSÉBET
rajza
|
