KÁNYÁDI SÁNDOR versei
ÉBREDEZIK A MEDVE IS...
Nyulak, őzek
kergetőznek
a havon.
Dél felé már
repedezik
a jég is a patakon.
Ébredezik a medve is,
ásítozik nagyokat.
Törülgeti álmos szemét,
számlálja a napokat;
ki-kifülel barlangjából,
s átcammog a mindenttudó
rókához.
– Aludjék még kend egy kurta
hónapot – mondja a róka –,
vagy olvasson kigyelmed,
ha nem álmos,
ballagjon el a bagolyhoz,
ő most itt a könyvtáros.
|
FÖNN IS BUNDA,
LENN IS BUNDA...
Fönn a felhő:
szürke bunda.
Földön a hó:
fehér bunda.
Fönn is bunda, lenn is bunda,
mégis a veréb azt mondja:
– Ja-ja-jaj, de hideg van!
Dicsekszik most is a szarka,
öltözékét nagyra tartja:
– Fönn is bunda,
lenn is bunda,
s szép fehér sál
a nyakamba’.
– Ugyan már, ugyan már –
szól a varjú.
– Nyári sál, nyári sál –
kuncogja a cinkepár.
És a szarka dideregve,
szégyenkezve tovaszáll.
TOLLAS JÚLIA rajzai
|
