 |
– Ne légy taplós, meg nem eszlek,
fehér belű, piros retek.
Te meg omlós, mint a málé,
meg ne fásulj, karalábé.
Te se fonnyadj, szél-fodrozta,
göndör-lapis kelkáposzta.
Te se sárgulj, fűzöld-selyem
színű, szagos petrezselyem.
Te meg fuss föl, ne lapulj,
ne légy cérnás, vajpaszuly!
|
|
– Megígérjük, kis gazdánk,
hogyha gondot viselsz ránk,
húsunk, magvunk szebb lesz, több lesz,
ha megkapálsz, megöntözgetsz.
|
