|
 |
Napsugár, 1959. január, 8. oldal
|
Archívum
|
|
KISS JENŐ
AZ ESZTENDŐ ÉLETE
|
 |
Újszülött még az esztendő,
áhi-báhi kisgyerek;
némán kuksol bölcsőjében,
hópárnák közt szendereg.
Néha bömböl (vagy a szél zúg?),
néha csöndben sír szegény,
s enyhe könnye jéggé dermed
szempillái ereszén.
|
No, de megnő egy-kettőre,
nem kell ám őt félteni!
Februárban fel-feláll már,
megrogynak bár térdei;
víg kölyökként fut, mikorra
ránk köszönt a március,
kásás pocsolyákban gázol,
fürge, friss, szeles, fiús.
|
 |
 |
Alig jő el április, már
minden csínyre kész kamasz –
s bokrétás, vidám legény lesz,
mire itt a szép tavasz.
Szánt, vet, ültet, dús erőtől
duzzadoznak izmai –
s gyakran hallod kósza vágyban
ajkát dalra nyílani.
|
Aztán megjön a tüzes nyár
száz munkával, amikor
megszikárul és lebarnul
ez a dolgos férfikor.
Rétek selymét lekaszálja,
épít, szénát gyűjt, arat,
arca verítékben úszik
a tündöklő ég alatt.
|
 |
 |
Majd az ősz arany derűje...
Teli hombár, langy napok...
Elszállt az idő fölötte,
múltján el-elandalog.
Álma gyérül, megöregszik,
haja vattás lesz, fehér;
így teng, míg szemét lezárja
majd egy új Szilveszter-éj...
|
Egy esztendőt él az év, de
teljes mégis élete,
az időknek rendje-sorja
gazdagabbá lesz vele.
Ha kimúlt, más lép nyomába,
majd egy másik kisgyerek...
némán kuksol bölcsőjében,
hópárnák közt szendereg.
|
PORZSOLT BORBÁLA rajzai
|
|
|
