50 éves a Napsugár gyermeklap Időutazás Vissza a nyitóoldalra
Napsugár, 1957. október, 20-21. oldal
 
Archívum
 

VERESS ZOLTÁN
TÓBIÁS ÉS KELEMEN

 
  – Hol van az a
két tekergő
spenótszínű
tarajas? –
csikorogta
fenn a tetőn
mérgesen a
szélkakas.
Hej, de a két
gyászvitéz most
fejveszetten
menekül;
hol megbotlik,
hasraesik,
hol pediglen
felrepül.
Ám egyszer a
dűlőútnak
végeszakad
hirtelen,
s Tóbiás és
Kelemen a
szőlőhegyen
kinn terem.
Nagy most ott a
sürgés-forgás,
a nóta sem
szünetel,
nem csoda: az
egész falu
kinn a hegyen
szüretel.
Megnyalintja
csőre szélét
Kendermagos
Kelemen:
– Nem is hiszed,
hogy a szőlőt
milyen nagyon
szeretem!
– Én is bizony! –
mondja erre
korgó beggyel
Sárgaláb –,
gyere, pajtás,
azt a szőlőt
kóstoljuk meg
legalább!
– Jó volna, de
látod, komám,
odamenni
nem merek,
mi lesz, hogyha
fülöncsípnek
bennünket az
emberek?
– Nem is tudnak
fülöncsípni,
tudniillik
nincs fülünk!
Ezenkívül
éhenhalunk,
ha sokáig
itt ülünk!
Vitatkoztak,
veszekedtek
a kakasok
jó sokat,
amíg végre
Kendermagos
kitalált egy
okosat:
– Legjobb lesz, ha
most az egyik
borpincébe
lemegyünk,
s ott a finom,
édes mustból
nyakra-főre
vedelünk!
Lementek a
borpincébe,
s felkiáltott Tóbiás:
– Ni, komám, egy
mustos dézsa,
mégpediglen
óriás!
Felrepült a
kád szélére
Kendermagos
Kelemen:
– Idenézz, most
az egészet
én egy szuszra
lenyelem!
Sárgalábú
Tóbiás
felugrott, s a
tele kádba
úgy belökte
Kelement,
hogy a túlnagy
lendülettől
ő maga is
belement.
Sűrű volt a
must, hogy tőle
szemük-szájuk
leragadt.
Kelemen csak
annyit mondott:
– Szégyelld, pajtás,
meg magad!
Tóbiás meg
azt felelte
bűnbánóan,
csendesen:
– Ez a helyzet
bizony elég
kellemetlen,
Kelemen!
No, ha kellett,
ha nem kellett,
mindenképpen
volt ivás...
Írjátok meg,
hogy másszon ki
Kelemen és
Tóbiás?
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

BENE JÓZSEF rajza
50 év címlapokban | | Stafétajáték | | Születésnap | | Időutazás |
50 éves a Napsugár | | www.napsugar.ro |