Ennyi szőlőt régen látott
a bolyongó őszi nap,
nagy terhüktől itt-ott még a
dombok is meghajlanak.
Alig látszik a fürttől a
girbe-gurba venyige;
lesz bőven a szorgos kéznek,
lesz, amit majd szednie.
Készülnek is a szüretre
virradattól késeig:
kongatják a nagy hordókat,
abroncsozzák, kénezik.
Sikálják a puttonyokat,
öblítik a kádakat.
Még csak az kell, emberelje
meg magát a drága nap,
és ragyogjon, el ne bújjon,
süssön egész szüreten.
Ha szomjazik, igyék mustot,
de eső, az ne legyen.
Soó Zöld Margit rajza