Nem mondom, szép volt a tél, lehetett szánkázni, korcsolyázni, síelni – én például csicsonkáztam az Óriásinagy Bükkfa előtt, a meredeken. Tipetupa mérgelődött, hogy miért szaggatom a cipőmet, amiben igaza volt. Ő inkább szánkázott. Kukucsi húzta a csendest, és kosztolt. Közbe-közbe leveleztem is. Hát így telt a tél – és most jön a tavasz. De azért még mindig jól fog az én kedves barátaimnak, a madárkáknak egy kis támogatás. Bízom benne, akik eddig gondoskodtak, továbbra sem feledkeznek meg róluk. Így például a tordai 3. számú Óvoda sólymairól tudom, hogy gondját viselik minden Tordán röpködő kismadárnak, és Kovács Piroska se feledkezett meg róluk, Kiskapuson. Madárkák, figyelem! Ha Kiskapus fölött szálltok, a Fő utca 51. szám alatt Piroska bőséges asztalt terített nektek. Ha nem találjátok a madáretetőt, kopogjatok be az ablakon.

De nem ez a baj. A baj az, hogy még nagyon kevés levelet kaptam első osztályos barátaimtól, akik pedig már tudnak írni! Ha Kukucsi felébred, és megtudja, biztosan elégedetten vigyorog majd, mondván, hogy na ugye, más is lusta, nemcsak ő. Ezt nem szeretném. Ezért kérlek, szégyenítsük meg az ebadtát, írjatok nekem mennél több levelet, hogy megmutassam neki. Hátha ő is szorgalmasabb lesz, hátha példát vesz rólatok! Hát ezért.

Melyhez hasonló jókat,