50 éves a Napsugár gyermeklap Időutazás Vissza a nyitóoldalra
Napsugár, 1957. június, 15. oldal
 
Archívum
 

MÉHES GYÖRGY
A PACSIRTA ÉNEKE

 
   Valamikor, a régi időkben nem volt délcegebb, szebb madár a pacsirtánál. Termete a sassal vetekedett, a tollazata csupa gyönyörűség, sziporkázó ragyogás; elámult, aki látta.
   Egyetlen bánata volt: az, hogy nem tudott énekelni.
   „Ilyen külsőhöz a legszebb trillák és futamok illenének” – gondolta magában elégedetlenül, és útra kelt, hogy valahonnan, valamiképpen megtanulja az éneklés művészetét.
   Elsőnek egy anyókához állított be, akinek mindentudó híre volt.
   – Nem bánom, megsegítlek – mondta az anyóka –, de nagy árat kell fizetned a tanácsomért. Add nekem sziporkázó tollruhádat.
   A pacsirta habozott egy ideig, de aztán úgy gondolta: a szép dal többet ér a fényes köntösnél, és beleegyezett.
   – Halld hát a tanácsom: röpülj el nénémhez, a harmadik határba. Ő éppen háromszor annyit tud, mint én, bizonyára rajtad is segíthet.
   A pacsirta úgy érezte, hogy becsapták, de mégsem szólt semmit, hanem most már szürke, egyszerű tollazattal repült tovább, és meg sem állt, míg oda nem érkezett a harmadik határban lakó anyókához.
   – Nem bánom, megsegítlek – mondta az anyóka, amikor a pacsirta előadta búját-baját –, de nagy árat kell fizetned érte. Add nekem sassal vetekedő, délceg termetedet.
   A pacsirta habozott egy ideig, de aztán úgy gondolta: a szép dal többet ér a sassal vetekedő, délceg termetnél, és beleegyezett.
   – Halld hát a tanácsom: röpülj el nénémhez, a hetedik határba. Ő éppen hétszer annyit tud, mint én, rajtad is egészen biztosan segít.
   A pacsirta úgy érezte, hogy becsapták, de mégsem szólt semmit, hanem most már öklömnyi, szürketollú madárka képében repült tovább, s végül megérkezett a hetedik határban lakó anyókához.
   – Nem bánom, megsegítlek – mondta az anyóka, mikor a pacsirta előadta gondját-baját. – De nagy árat kell érte fizetned. Add nekem az életed felét.
   A pacsirta habozott egy ideig, de aztán úgy gondolta: a szép dal többet ér, mint a kopár, néma évek. Beléegyezett hát.
   Ekkor így szólt az anyóka:
   – Feláldoztad mindenedet. Megérdemled, hogy mindenki másnál szebben tudj énekelni.
   Abban a pillanatban a pacsirta boldogan dalba kezdett, és fölszárnyalt a magasba.

BENE JÓZSEF rajzai
50 év címlapokban | | Stafétajáték | | Születésnap | | Időutazás |
50 éves a Napsugár | | www.napsugar.ro |