 |
Időutazás |  |
 |
||
 |
Napsugár, 1957. június, 15. oldal |
Archívum |
|
MÉHES GYÖRGY
| |||
Valamikor, a régi időkben nem volt délcegebb, szebb madár a pacsirtánál. Termete a sassal vetekedett, a tollazata csupa gyönyörűség, sziporkázó ragyogás; elámult, aki látta. Egyetlen bánata volt: az, hogy nem tudott énekelni.„Ilyen külsőhöz a legszebb trillák és futamok illenének” – gondolta magában elégedetlenül, és útra kelt, hogy valahonnan, valamiképpen megtanulja az éneklés művészetét. Elsőnek egy anyókához állított be, akinek mindentudó híre volt. – Nem bánom, megsegítlek – mondta az anyóka –, de nagy árat kell fizetned a tanácsomért. Add nekem sziporkázó tollruhádat. A pacsirta habozott egy ideig, de aztán úgy gondolta: a szép dal többet ér a fényes köntösnél, és beleegyezett. – Halld hát a tanácsom: röpülj el nénémhez, a harmadik határba. Ő éppen háromszor annyit tud, mint én, bizonyára rajtad is segíthet. A pacsirta úgy érezte, hogy becsapták, de mégsem szólt semmit, hanem most már szürke, egyszerű tollazattal repült tovább, és meg sem állt, míg oda nem érkezett a harmadik határban lakó anyókához.  – Nem bánom, megsegítlek – mondta az anyóka, amikor a pacsirta előadta búját-baját –, de nagy árat kell fizetned érte. Add nekem sassal vetekedő, délceg termetedet.A pacsirta habozott egy ideig, de aztán úgy gondolta: a szép dal többet ér a sassal vetekedő, délceg termetnél, és beleegyezett. – Halld hát a tanácsom: röpülj el nénémhez, a hetedik határba. Ő éppen hétszer annyit tud, mint én, rajtad is egészen biztosan segít. A pacsirta úgy érezte, hogy becsapták, de mégsem szólt semmit, hanem most már öklömnyi, szürketollú madárka képében repült tovább, s végül megérkezett a hetedik határban lakó anyókához. – Nem bánom, megsegítlek – mondta az anyóka, mikor a pacsirta előadta gondját-baját. – De nagy árat kell érte fizetned. Add nekem az életed felét. A pacsirta habozott egy ideig, de aztán úgy gondolta: a szép dal többet ér, mint a kopár, néma évek. Beléegyezett hát. Ekkor így szólt az anyóka: – Feláldoztad mindenedet. Megérdemled, hogy mindenki másnál szebben tudj énekelni. Abban a pillanatban a pacsirta boldogan dalba kezdett, és fölszárnyalt a magasba. |
|||
BENE JÓZSEF rajzai |
|||
