Körös-körül még teljében a nyár,
de már a gólya tűnődve megáll,
békára les, és másfelé figyel,
mert tudja jól, maholnap menni kell,
zsong még a rét s az erdő lombja is,
de már a tóban hűvösebb a víz,
lassabban múlik el az éjszaka,
és bódítóbb a virágok szaga,
hosszan párállnak reggel a hegyek,
a tücskök néha belevétenek,
hamisan húzzák, s észre sem veszik,
búvik a nap, majd szél kerekedik,
s a gólya borzong, töpreng, lépeget,
míg gyűlnek fent az őszi fellegek...

Rajz: Deák Ferenc