Ez a Kukucsi nagy kópé. Azt kérdi tőlem a tavasszal, nem lenne-e okosabb, ha ő most alaposan belakmá­roznék, és „ledőlne egy kicsit pihenni”, azaz téli álomra hajtaná a fejét. Mert az idén, úgy látszik, nem is lesz nyár, hanem egyenest a tél következik tavasz után. Abbiza nagy baj lenne – mondtam én –, mert ha nem lenne nyár, nem lenne lakmározni valód sem, és hiába indulnál el télen begyűjteni, mivelhogy azt nyár végén, ősszel szokás. Én azt hiszem, csak ugratni akart engem, próbára akarta tenni ezt az én nagy eszemet. Szerencse, hogy itt vagytok Ti, akik nem ugrattok. Hanem igenis szép leveleket írtok vagy írattok nekem. Mint a hídvégi nagycsoportos sólymok (Kovászna megye), kiváltképpen Fekete Szilárd, aki rajzokat küldött nekem, valamint Erzsike és Mónika. Őket külön is említem, mert Erzsike már másodikos, nagylány, mégsem restelli, hogy levelet írjon egy olyan kicsi, de okos törpének, amilyen én vagyok. És még sok levelet kaptam. Válaszoltam is mindenkinek. Csak arra kérlek, ne haragudjatok meg, ha meghívásaitokat nem fogadhatom el, mivelhogy én nem merek vonatra vagy autóbuszra ülni. Félek, hogy rámlépnek vagy zsebretesznek. Gyalog pedig nagyon messzire vagytok. És igen sok dolgom van – nemcsak itt, a szerkesztőségben, de az erdőben is. Vigyáznom kell a gombák növekedésére. Ti is vigyázzatok magatokra, ne szedjetek mérges gombát, hanem viseljétek magatokat.

Melyhez hasonló jókat,