|
 |
Napsugár, 1959. március, 22. oldal
|
Archívum
|
|
LÁSZLÓFFY ALADÁR
KICSI KÖSZÖNTŐ
Olvad el a hideg hó,
Nem vagyok én mindig jó,
Mégis szeret anyácskám,
Szelíd szeme vigyáz rám.
Korábban kel, mint a nap,
Kis csupromba tejet ad,
S tiszta vagyok, mint a hó...
Édesanyám nagyon jó!
Elolvad a kemény jég,
Melegedik már az ég.
Siessetek, ibolyák,
Virágozz, cseresznyeág,
Erdők, kertek, ablakok,
Bár egy csokrot adjatok!
Simogasd meg, meleg ég!
Édesanya legyen szép!
|
LÁM ERZSÉBET rajza
|
SZILÁGYI DOMOKOS
TAVASZI MONDÓKÁK
|
Hosszú éjjel, téli éjjel
medve alszik medvénével,
ám ha kívül tavasz locsog,
elősirülnek a bocsok;
szembogaruk közepén
vígan bokázik a fény,
a nap rájuk kancsalít,
villogatja mancsaik,
s délután már oly merészek:
meglopják a darázsfészket.
|
|
Vízbe hajló
fűzfavessző,
rajta barka:
icipici csengő,
csillog-villog,
mosolyog a fűz,
az ibolya szeme-tüze
reátűz.
|
|
|
|
|
