|
 |
Napsugár, 1957. augusztus, 7. oldal
|
Archívum
|
|
KÁNYÁDI SÁNDOR versei
HULLÁMOK HÁTÁN
Süt a nap. Rajta!
Gyerünk a partra!
Kart-karba fűzve,
bele a vízbe.
Előbb csak térdig,
aztán derékig.
Föl-földobódva,
le-leguggolva,
langyosan, locskán
fölkap a hullám.
Fölkap és ringat,
s végtelen hátán
úszni tanítgat.
|
A TENGER
Ha szelek, viharok járnak
Minthogyha millió
tigris és oroszlán
bömbölne bőszülten,
mordulna mogorván. –
S ahova odacsap,
ég omlik,
part szakad.
S magasba dobálja
a kicsi halakat.
|
|
Ha csendes, szép idő van
Jóságos vénember
olyankor a tenger:
ölbekap,
kacagtat,
s hagyja, hogy szertelen
fürdőző gyerekek
kócolják, kuszálják
habfehér szakállát.
|
|
|
Deák Ferenc rajza
|
|
|
